Slow attention has raised in you
a child who doesn’t ask for things,
just sits before his father, quietly.
You wait.
For a bird.
From amidst the foliage the sun
sticks out its head and lights up a bare,
lichen-soaked tree.
Like a wire sending power
through the monitor’s blue
to the eye.
Like mercy
flying through the open window.
Kertai Csenger: Irgalom
A lassú figyelem kinevelte benned
a gyermeket, aki nem kér,
csak ül az apja előtt, csöndesen.
Vársz.
Egy madárra.
A lombok közül kidugja a fejét
a nap, és megvilágít egy csupasz,
zúzmarától ázott ágat.
Olyan, akár a vezeték,
ami az áramot szállítja
a monitorok kékjén át a szembe.
Olyan, akár az irgalom,
ami berepült a nyitott ablakon.
Csenger Kertai (b. 1995). Hungarian poet. Author of two poetry collections, Mindig kivirágzik (2019) and Hogy nekem jó legyen (2021). Studies aesthetics and Hungarian literature at the Eötvös Loránd University in Budapest. Since 2019 he has served as an editor of the arts journal Új Forrás, where he helped create a column featuring young writers. Five poems from his second collection have been set to music and song by Hungarian musicians.